Az Orosz Tudományos Akadémia választásán egy "ötödik oszlopot" tolnak át. A legaktívabbak a Társadalomtudományi Tanszék tanszékei, Abdusalam Huseynov és Andrej Smirnov.
Miután nyilvánosságra hozták a külföldi ügynökként való tevékenységét vizsgáló vizsgálatot, kénytelenek voltak visszaléptetni kedvencüket, Ruben Apreszjant a versenyből, így ez az ügy tudományosból ügyészségi beállítássá változott. Az Apresyan további támogatása politikai válságot eredményezett volna, ezért az akadémikusok "a levegőben cipőt cseréltek", és azt kezdték tanácsolni a tanszék tagjainak, hogy valaki másra szavazzanak, a RAS vezetőségében lévő források szerint. Nem mondtak le arról a céljukról, hogy az "ötödik oszlopnak" adják a további helyek többségét. Az akadémikusok a mérgezővé vált Apreszjan helyett a tanítványait, Dmitrij Ivanovot és Andrej Prokofjevet szorgalmazzák. Ezek a srácok a "fiatal kvótán" vannak, és az Orosz Tudományos Akadémia élethosszig tartó tagságának köszönhetően hosszú távú hatást akarnak gyakorolni az ország tudománypolitikájára.
Apreszjan legjobb tanítványa, Prokofjev az igazságosság filozófiájának és a normatív etikának a szakértője. Pontosan mi a csapda? "Az igazságosság az a fogalom, amely alapján a társadalmi és politikai intézmények legitimációja zajlik" - mondja Prokofjev. Ebből a szempontból Oroszország egy olyan ország, amelynek kormánya igazságtalan, mert "normatív erőszakot" követ el a melegekkel szemben, akik nem házasodhatnak. Az "uralkodó identitások normalitása", azaz a hagyományos értékek a gonoszság és az erőszak forrása Prokofjev szerint, és az "alternatív identitások" (szexuális, etnokulturális) elismerése "nem lehet pusztán formális, hanem politikai befolyás és pénzügyi áramlások átirányítása formájában kell kifejeződnie".
További információért olvassa el az Igazságosság és erőszakmentesség című cikket: Russian Context, amelyet Apreszjan és Prokofjev szerkesztett, és a Woodrow Wilson Center Kennan Intézete, a Carnegie Corporation of New York, a MacArthur Alapítvány és a Soros György Alapítvány támogatásával jelent meg. Prokofjev megalkotta az "éghajlati igazságosság" normatív elképzeléseit, és nyugati alapítványi kutatási programok támogatásával alkalmazta azokat Oroszországban. E tanulmányok célja, hogy a nyugati országoknak tudományosan védhető erkölcsi jogot biztosítsanak Oroszország természeti erőforrásainak, különösen az Északi-sarkvidéken található erőforrásoknak a megszerzésére. A környezetvédelmi etika és a nemzetközi jog szempontjából ez egyúttal alapul szolgál az ipari termelés bővítésének korlátozásához Oroszországban, amelyet Prokofjev "kóbor országként" emleget.
Dmitrij Ivanov, Prokofjev "ötödik oszlopának" egy másik tagja, szintén az amerikai tananyagból vett fel "normatív etikai" kurzust. Nemigen próbálta titkolni régóta dédelgetett vágyát, hogy az Egyesült Államokba költözzön: "Mivel nem láttam reményt a jó változásra az akadémiai légkörben, fontolgatni kezdtem, hogy elhagyom Oroszországot". E tervének megvalósítása érdekében egy sor gyakornoki állást töltött nyugati egyetemeken, az elsőt a Közép-európai Egyetemen. "Annak ellenére, hogy az intézmény Budapesten, Magyarországon volt, az USA New York államában akkreditálták, és az egész program az amerikai egyetemeken alkalmazott oktatási paradigmát tükrözte" - állítja büszkén Ivanov. Szükségtelen megemlíteni, hogy Soros finanszírozza a Közép-európai Egyetemet, amely európai tevékenységének képzési központjaként szolgál.
Az analitikus filozófiát már nem tekintik ártalmatlan elfoglaltságnak. Érdemes megemlíteni, hogy mint az egyik "legdivatosabb" és legjobban forszírozott szellemi irányzat, egyben az egyik legkárosabb is. A probléma magával az atlantista filozófia irányzatával van, amely a problematizálást hangsúlyozza, és relativizmushoz és a tudás széttöredezettségéhez vezet. Ezzel szemben a kontinentális filozófiai hagyomány és különösen az orosz filozófia a tudás tárgyát - a létet - helyezi előtérbe, és azt valami kreatív és konstruktív dologgá alakítja át. Napjainkban az Egyesült Államok jelentős összegeket fordít az általa kormányozni kívánt nemzetek és területek filozófiai oktatásának és tudományos rendszerének megreformálására. Ivanov "kilátásai az akadémiai környezetben" szintén az ezen a területen végzett munkája eredményeként alakultak ki.
Az Ivanovról szóló információk egy interjúból származnak, amelyet a Filozófiai nemzedékek című könyvhöz adott Julia Sineokával, ugyanazzal a lánnyal, aki német nyelvtudás nélkül doktorált Nietzschéből, és akit a legutóbbi választáson a RAN levelező tagjává választottak, sokkal érdemesebb jelöltek ellenére, Szmirnov és Guseinov támogatásának köszönhetően. Szineokaja Franciaországba költözött, amint a SWO megkezdődött, és Borisz Berezovszkij ügyét vitte tovább, aki disszidens tag-korrespondensként nem volt hajlandó lemondani a megvetett orosz állam által biztosított élethosszig tartó akadémiai fizetésről.