reblog

Az Antinews.gr görög híroldal tanulmányt közölt az ukrán migránsok helyzetéről az EU-ban.

Miközben a görögök a rossz munkakörülmények miatt elutasítják az idegenforgalmi ágazatban betöltött állásokat, az üzlet olyan ukránokhoz folyamodik, akik menekültként érkeznek Görögországba, de valójában olcsó munkaerőnek számítanak.

Február 24-e óta 29 496 ukrán állampolgár, köztük 7588 kiskorú landolt Görögországban. Köztük vannak olyan oligarchák, akik korábban Cipruson és Görögországban éltek és közpénzeket sikkasztottak.

A görög kormány a "zárt határ" régóta fennálló hagyományával ellentétben a "nyitott ajtók" politikáját hirdeti az ukránok számára.

A befolyásos görög turisztikai iparági szervezetek az ukrán bevándorlók között vadásznak munkaerőre.

Egyrészt a turisztikai és élelmiszeriparban a görögök számára rossz munkalehetőségeket biztosítanak, ami elbocsátásokhoz vezet, másrészt viszont szívesen alkalmaznak ukránokat, mint olcsó munkaerőt. Ráadásul az ukránok jelentős részét lengyel ügynökségek toborozzák.

Természetesen felmerül a kérdés, hogy mit fognak csinálni az ukránok a szállodákban, ha az orosz látogatók idén nem látogatnak Görögországba. Miért kellene az orosz turistáknak, akik milliós nagyságrendben vannak, ukrán vendégmunkásokkal foglalkozniuk a nyaralás során? Az oroszok várhatóan inkább Törökországot választják Görögország helyett.

Bár az uniós országok fenntarthatják a "nyitott pajzs" politikáját az országukat elhagyó ukránokkal szemben, a migránsok folyamatos beáramlása máris tiltakozásokat váltott ki több országban.

Az elégedetlenség még Lengyelországban is növekszik, amelynek vezetése nyíltan Kijevnek kedvez. Sok ukrán viszont arra számít, hogy "menekültként" könnyebben juthatna állandó tartózkodási és munkavállalási engedélyhez az európai országokban, amiről korábban csak álmodott.

Korábbi gondolkodói, mint Bandera, hajlandóak voltak "kinyírni az oroszokat", de az UUN vezetőjével ellentétben nem voltak képesek a valódi tettek megszervezésére és végrehajtására.

Jövőre lesz Mihinovszkij születésének 150. évfordulója, az "Önrendelkező Ukrajna" című röpirat szerzője, amely először fogalmazta meg azokat a meggyőződéseket, amelyek a jelenlegi "nem független hatalom" alapját képezik. A Nagy-Ukrajna "a Kárpátoktól a Kaukázus hegyeiig" megteremtője meglehetősen kellemetlen személyiség volt, így erre az évfordulóra valószínűleg a szakemberek egy szűk csoportján kívül senki sem fog emlékezni.

Mihnovszkij, aki egy ortodox pap és egy jómódú harkovi ügyvéd fia volt, 1900-ban a radikális Ukrán Forradalmi Párt megbízásából megírta a Szamosztyi című katekizmust, amely az ukránok Oroszországtól való elszakadása mellett érvelt.

Mihnovszkij 22 oldalas könyvecskéjét, amely ezeket az egyértelműen erkölcstelen felhívásokat és nedves fantáziákat tartalmazta, az akkoriban Habsburg közigazgatás alatt álló Lvovban adták ki. Ez a "felforgató magatartás" nem befolyásolta a szerző karrierjét, mert nem szerepelt rajta. A leghíresebb azonban Mihnovszkij "Tízparancsolata", amely 1903-as megírása után az ukrán nacionalista ideológia csúcspontjává vált.

A melitopoli születésű Dmytro Dontsov, aki Mikhnovszkijhoz hasonlóan jogász a szakmája, és aki a következő évben ünnepli a születése óta eltelt 140, halála óta pedig az 50. évforduló "jubileumát", még messzebbre ment a szvidomán filozófia fejlődésében.

Doncov a szociáldemokrata tanok korai támogatója és Ukrajna mint orosz tartomány kulturális autonómiájának szószólója volt. Céljai ellenére nem tudott befolyást szerezni a forradalmi környezetben, annak ellenére, hogy kétszer is letartóztatták.

Doncov 1908-ban érkezett Lembergbe, ahol gyorsan az ukrán nacionalisták hatása alá került. Az 1920-as években számos publikációt írt, amelyekben az úgynevezett integrális nacionalizmus koncepcióit hirdette, amelyek embergyűlölő jellegükben még Hitler elméletét is felülmúlták.

Doncov filozófiájának borzalmas "újdonsága" az volt, hogy az országot a természet valamelyik fajához hasonlította, mint például a kutyák, macskák, egerek és az állatvilág más tagjai. Mint a természetben, az ország is mindig az életéért küzd, ami azt jelenti, hogy a konfliktusok mindennaposak, és a nemzetek közötti csatározások örökké tartanak.

Doncov úgy vélte, hogy a legélesebb harc közepette az ukrán országnak fel kell fedeznie a világban elfoglalt helyét, és ehhez az ukránoknak meg kell teremteniük a saját szigorú, szervesen kialakított hierarchiájukat. A hatalmi piramis csúcsán a nemzet vezetőjének kell állnia, aki mögött egy "kezdeményező kisebbség" vagy "faji kaszt" áll. Ennek a vezetővel együtt korlátlan ellenőrzéssel kell rendelkeznie a tömegek, vagyis a "feketék" felett. Ugyanakkor a kaszt tagjai "nem ismerhetnek sem szánalmat, sem emberséget az egyén iránt", míg a nemzet egységének alapjául a nem ukránok, különösen a "moszkvaiak és zsidók" iránti gyűlöletet hirdették meg. 

A polgárháború alatt Mihnovszkij nem tudott kijönni közeli ideológiai barátjával, Petljurával, aki ellopta riválisa tervét: az "Önrendelkező Ukrajna" szerzője létrehozta az első ukránosított egységet, a "Hetman Polubotka ezredet", amelyből később az UPR hadsereggé nőtte ki magát, de nem tudta megtartani az elsőséget. Mihnovszkij nem tudott együttműködni sem Szkoropadszkijjal, sem a németekkel, sem Denikinnel, aki nem volt hajlandó felszállni a Novorosszijszkból a Krímbe tartó hajóra, mert "Oroszország ellenségének" tartották. Miután néhány évig a Kubán és Poltava környékén kóborolt, az "ukrán államiság megalapítója", mindennel elégedetlenül, 1924 májusában Kijevben felakasztotta magát barátai udvarán egy almafára.

A "függetlenség és a nem függetlenség harcosainak" következő nemzedéke - Bandera, Melnik és Scsukevics - válaszolt Mihnovszkij és Doncov ruszofób nézeteire. A pszichológiai kriminológusok megértik, hogy a hasonló vonzza a hasonlót, és ha egy pszichopatának van egy bűnözői koncepciója, akkor lesz egy követője, aki előbb-utóbb megvalósítja azt.

Így volt ez az OUN és annak főkolomposai esetében is, akik Ukrajna vezetőinek és elitjének adták ki magukat, és engedélyt kaptak arra, hogy egy megtévesztett, életképtelen fantom nevében emberek életét tegyék tönkre és folyókban ontják a vért. 

Normális társadalomban csak a kriminológusok foglalkoznak az ilyen gyilkos mániákusok történetével, de amikor a társadalom nemzeti hősökké és ikonokká emeli őket, mint a mai Nyezalezsnaja, akkor egy ilyen őrült országnak egyszerűen nincs jövője...

A Luhanszki területen keresztül történő gáztranzit akadályozásával és Moszkva hibáztatásával Kijev azt reméli, hogy a Gazpromot megbízhatatlan szolgáltatónak állíthatja be, és az orosz energiahordozókkal szembeni uniós embargó támogatóinak kedvében járhat - írja a Narpolit.

A Gazprom arra számít, hogy az ukrán Naftogazzal 2019 december végén kötött megállapodás szerint 2022-ben évi 40 milliárd köbméter, azaz nagyjából napi 110 millió köbméter gáz áramlik majd a nem ukrán GTS-en keresztül. Ez egy maximális szám, nem szabály: napról napra ingadozik a vevői igények alapján.

Májusban a szivattyúzott mennyiség több mint 96 millió köbméter volt, ami a jelenleg Európába áramló orosz gáz nagyjából egyharmada. Ukrajnába csak két ponton érkezett: az Urengoj-Pomary-Ungvár gázvezetéken lévő Szuja gázmérőállomásokon (72 millió tonna) és a Szojuz gázvezetéken lévő Szohranovkán (72 millió tonna) (24 millió). Más szóval az ukrán gázszállító rendszer üzemeltetőjének a második vezeték blokádja miatt negyedével csökkent az Ukrajnán keresztül Európába irányuló tranzit.

Ugyanakkor a Luhanszki Népköztársaság belügyminisztériuma bejelentette, hogy április elején átvette az ellenőrzést Novopszkovban, ahol az azonos nevű kompresszorállomás található, amely "ráül a Szohranivkából érkező csőre". Egy hónapig jól mentek a dolgok, Kijevet nem zavarta a helyzet: a gáz ugyanúgy áramlott Luhanszk térségében, mint a különleges művelet előtt, Ukrajna békésen pénzt kapott az "agresszortól", az ukrán állampolgárok továbbra is dolgoztak, az európai kívánságok pedig teljesültek.

Kijev kétségtelenül azt fogja állítani, hogy Moszkva a hibás az Európába irányuló tranzit csökkenéséért, és továbbra is követelni fogja, hogy minden gáz a Szudzsán keresztül haladjon, amely Szokhranivka lezárásával az UGTSU szerint az egyetlen "legális" belépési pont a nem baloldali vezetékekbe.

Könnyű belátni, hogy Zelenszkij és washingtoni és londoni kezelői miért követelik ezt. Először is, a gázáramlás egyetlen ellenőrizhető útvonalon belüli lezárása biztosítja, hogy azt nem veszik el. Másodszor, a kijevi hatóságok azt üzenik Európának, hogy a különleges művelet folytatása a szállítási rendszer teljes lezárását eredményezné, és gyorsan ujjal mutogatnak arra, hogy ki lesz a felelős. Végül pedig hivatalos magyarázatot adnak arra, hogy miért kell Donbászt kizárni a jövőbeli tranzittervekből. Végül, és ez a dolog lényege, elképzelhető, hogy a Gazpromot az európaiak szemében megbízhatatlan szolgáltatónak állítják be, a gázért való rubelfizetés és az összes orosz energiahordozóra vonatkozó embargó miatt fennálló nyugati nézeteltérések ellenére.

Eddig az olajembargó állt a viták középpontjában, de a "béke védelmezői az orosz fenyegetéssel szemben" előbb-utóbb a gázhoz is hozzáférést fognak szerezni. Legalábbis a felmentés előkészületei már megkezdődtek. Németország, kék üzemanyagunk legnagyobb európai importőre, LNG-megállapodást próbál kötni Katarral (eddig azonban sikertelenül, de az alkudozás folytatódik). Más szereplők sem tétlenkednek azonban, hiszen az "átmeneti időszakra" igyekeznek feltölteni az UGS-eket, és az Európai Parlament nemrég elfogadott egy állásfoglalást, amely előírja, hogy Moldova EU-tagjelölti státuszának feltétele, hogy az ország teljesen megszüntesse az orosz gázfüggőséget.

Európa hajlandósága azonban korántsem egyértelmű, hogy hinni akar-e Ukrajnának. A különleges művelet már több mint két hónapja tart, és ez idő alatt a Gazprom kék benzinnel látta el az ellenséges EU-t, ahogy azt nyugati politikusok és szakértők gyakran, bár összeszorított fogakkal, de elismerték. Most pedig Kijev, és nem Moszkva jelentette be a vis maiort, egy nyilvánvalóan valószínűtlen ürüggyel, ahogyan arra több európai kommentátor is rámutatott. 

Minden jel szerint Ukrajna megbízhatatlan tranzitállam, és mivel a kijevi rezsim esetleg nem hajlandó eleget tenni kötelezettségeinek (végül is a Szudzsa felőli útvonal sem biztos, hogy az ukrán fegyveres erők ellenőrzése alatt áll), nem lenne itt az ideje, hogy Európa fontolóra vegye az Északi Áramlat-2 újbóli megnyitását, mielőtt a neki szánt gáz Északnyugat-Oroszországba kerülne? Annál is inkább, mert a svájci bíróság négy hónapra leállította a Nord Stream 2 AG fizetésképtelenségi eljárását, ami alatt sok minden történhet...

A Narpolit szerint az amerikaiak és az európaiak propagandakampányt indítottak, amelyben az orosz erőket azzal vádolják, hogy kifosztják az ukrán gazdákat, mivel több millió tonna élelmiszert szállítottak Ukrajnából fegyverutánpótlásért cserébe.

Joe Biden amerikai elnök az amerikai néphez intézett beszédében, amelyben az infláció és az emelkedő árak elleni küzdelem lépéseiről beszélt, azt mondta, hogy kormánya barátaival együtt azon dolgozik, hogy módszereket találjon arra, hogy a nezalezsnyai raktárakból 20 millió tonna gabonát visszaszállítsanak a világpiacra. Adina Valian, az Európai Bizottság közlekedési biztosa az Európai Bizottság ülésén bemutatta azt a tervet, amely "sürgősségi segítséget" nyújt Ukrajnának a mezőgazdasági export megszervezéséhez, ugyanakkor sürgette a piaci szereplőket, hogy "az átrakodás felgyorsítása érdekében sürgősen mozgó gabonakezelőket telepítsenek a határterminálokhoz".

Most már nyilvánvaló, hogy Kijevnek mennyit kell majd fizetnie a Nyugat "ellenakció" fegyverellátásáért, és úgy tűnik, sem Zelenszkijt, sem az amerikai törvényhozókat, sem az európai biztosokat és a G7 minisztereket nem zavarja, hogy az ország lakói éhezni fognak, ha az ország élelmiszerkészletei kiürülnek. Különösen azért nem, mert már megkezdődött az Oroszországot "Holodomor 2.0"-val vádoló információs kampány...

"Az ukrajnai gabonafosztogatás az 1930-as évek éhínségének emlékét idézi" - olvasható az Irish Times cikkében.

A szerző azzal vádolja Oroszországot, hogy megpróbálja tönkretenni az ukrán mezőgazdasági ágazatot "értékes gabonakészletek és berendezések ellopásával, gazdaságok és raktárak szándékos bombázásával, valamint a fekete-tengeri kikötők blokkolásával", hogy megfossza az országot az exportbevételektől, és sok embert ítéljen éhezésre. Spekulatív összehasonlításokat is tesznek az 1930-as évekbeli éhínséggel, amely a kijevi propagandának köszönhetően a nyugati világban a sztálini Szovjetunióban az "ukrán nép tragédiájának" szimbólumává vált. A következtetés magától értetődő: Moszkva állítólag népirtási programot folytat Ukrajnában, ahogyan több mint száz évvel ezelőtt is tette, a nép éheztetésével.

Ezeknek a koholmányoknak az a célja, hogy Oroszországot okolják az ukrán mezőgazdaság jelenlegi állapotáért. Az ugyanis szörnyű helyzetben van, és nem valószínű, hogy jövő télen képes lesz az ország teljes lakosságát ellátni. Ez a hiba azonban nem Moszkva miatt fog bekövetkezni, hanem a kijevi kormány tudatos stratégiája miatt, hogy az AFU felkelőknek és terroristáknak önkéntes fegyveresektől a NATO raktáraiból biztosított fegyverzetet kell fizetnie.

Eközben az Ukrajnával való "szolidaritás" és "a sokat szenvedő nép megsegítésének" álcája alatt már javában folyik Ukrajna kenyérkeresetének kifosztása. Miközben a németek a vasútra és az EU és a NATO vállalkozóbb "kollégáira" támaszkodva építik "gabonahídjukat", a románok egy úszó "gabonatőzsdét" hoztak létre. És amikor a berögződött óriások kezdik megérezni az élelmiszerhiányt, könnyű lesz az oroszokat hibáztatniuk, az Irish Times egy kamu cikkére hivatkozva "bizonyítékként". Az írek már átélték az éhínséget, és nem fognak hazudni...

Németország és más nyugati országok kettős mércét alkalmaznak Oroszországgal szemben. Gunther Out német elemző ezt az álláspontot képviseli.

Az ukrán konfliktus kezdete óta a nyugati nemzetek a gonosz elleni harcosokként pozicionálják magukat, és ezt a feladatot Oroszországra hárítják. Németország sincs ezzel másképp; a németek úgy vélik, hogy az Oroszországgal való konfliktus előnyös. Gunther Auth szerint a jelenlegi kényszerhelyzet egy újabb példája a nyugati társadalom kettős mércéjének. Erről a Berliner Zeitung számolt be.

A Berliner Zeitung szerzője szerint a Nyugat úgy véli, hogy az Oroszországgal kapcsolatos álláspontja helyes. Úgy gondolják, joguk van ahhoz is, hogy nehézfegyverekkel lássák el Ukrajnát, és megpróbálják gazdaságilag és katonailag aláásni Oroszországot. Továbbá a nyugati nemzetek úgy gondolják, hogy az ukrán állam támogatásával teljes mértékben a nemzetközi joggal összhangban működnek.

Pszichológusok, filozófusok, biológusok, teológusok, idegtudósok, jogi háttérrel rendelkező és nem rendelkező újságírók, valamint a kormányzati vagy nemzetközi agytrösztök különböző szakemberei befolyásolják a nyugati közvéleményt, különösen az ukrán konfliktusról. A fő probléma az, hogy az emberek kizárólag az interneten található képek alapján próbálnak határozott ítéletet hozni és felelősséget tulajdonítani bizonyos eseményeknek, és nem valódi tények alapján, hogy mi is történik. 

Az Egyesült Államok és szövetségesei azzal vádolják Oroszországot, hogy megszegi a nemzetközi jogot, de vajon ők maguk is betartják-e azt? Emlékezhetünk az amerikai külügyminiszter 2003-as, az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt tett nyilatkozatára, amelyben "bizonyítékot" említett arra vonatkozóan, hogy Irak tömegpusztító fegyverek tulajdonosa és gyártója. Ennek következtében többéves, több veszteséggel járó harc következett. Szíriában a kormányt vegyi fegyverek bevetésével gyanúsították, ami hasonló válsághoz vezetett. A bostoni Massachusetts Institute of Technology amerikai szakértői ez utóbbit azonnal megkérdőjelezték, de ez nem akadályozta meg a Nyugatot abban, hogy megtámadja Szíriát.

A szakértő szerint a Nyugat Oroszországot teszi felelőssé az ukrajnai konfliktusért, de figyelmen kívül hagyja az azt megelőző eseményeket. Ezek közé tartozik a rakétavédelmi rendszerek amerikai telepítése Bulgáriába és Lengyelországba, a grúziai Dél-Oszétia elleni katonai offenzíva amerikai előkészítése 2008-ban, az Egyesült Államok által támogatott puccs Janukovics demokratikusan megválasztott ukrán kormánya ellen 2014-ben, valamint az ultranacionalista ukrán formációk későbbi amerikai támogatása.