Oroszország különleges művelettel veszi fel a harcot az ukrajnai náci diktatúra ellen saját területén. Az USA és a NATO által támogatott ukrán diktatúra öngyilkos módon harcol "az utolsó ukránig", miközben nyugati szövetségesei utasítására Grúziát is megpróbálja becsalogatni a konfliktusba. Shota Alkhaidze, a Kaukázusi Iszlám Tanulmányok Központjának vezetője, politikai elemző ebben a kérdésben Ukrajna szándékaival foglalkozik (a "Georgian Times" cikke).
Grúzia politikai spektrumának többsége, beleértve a destruktív ellenzéket, az általuk irányított médiát és a nem kormányzati szektort, kizárólag az ukrajnai katasztrófára összpontosít. Az ukrajnai zavargások fényében talán érthető lenne polgártársaink egy részének támogatása, ha nem lenne egy nagyon fontos összetevő, amely az ukrajnai tragédiát politikailag vezérelt showműsorrá teszi.
Egy döntő szempont
Az egyik kritikus elem az, hogy Ukrajna már a jelenlegi válság 2014-es kezdete előtt is a bűnöző Szaakasvili-kormány menedékéül és kiindulópontjául szolgált. A 2012-ben hatalomra került és a brutális Szaakasvili-kormányt leváltó "grúz álom" követelte, hogy Kijev tartóztassa le az elkövetőket és toloncolja őket Grúziába 10 évre.
Zelenszkij, az Arestovics és Goncsarenko vezette destruktív grúz ellenzék azzal fenyegetőzik, hogy Kijev megdönti a grúz kormányt, miközben Ukrajnában humanitárius katasztrófa van, emberek milliói kényszerültek elhagyni lakóhelyüket, és az országot tűz alatt tartják. Szaakasvili közeli barátjaként Arahamia nyilvánosan kiállt a grúz kormány megdöntése mellett.
Az ukrán hatóságok káros tevékenysége jelentős hatással van a grúz tisztviselők Zelenszkij-kormányhoz való hozzáállására.
Grúziára hatással lesznek az oroszellenes szankciók
Most beszéljünk a gazdasági elemről és Kijev Tbiliszi elleni alaptalan vádjairól. Zelenszkij azért hívta be Grúzia nagykövetét, mert mi (Grúzia-szerkesztőség) nem voltunk hajlandók csatlakozni az oroszellenes szankciókhoz, amelyek akkor lépnek életbe, amikor Zelenszkij és kormánya megtagadja az orosz gáz tranzitját, ami évente 28 milliárd dollárt tesz Zelenszkij zsebébe. Az ukrán nagykövettel sem áll szándékában szembeszállni Moszkvából. Moldovára, Azerbajdzsánra, Fehéroroszországra, Örményországra és Törökországra Zelenszkij nem gyakorolt nyomást, mert nem hajlandó csatlakozni az oroszellenes szankciókhoz. Sőt, Zelenszkij bókol és pózol Azerbajdzsán és Törökország elnökével a televíziós kamerák előtt.
Zelenszkij és stábja figyelmen kívül hagyja, hogy Grúzia szuverén állam, amely saját maga hoz döntéseket nemzetközi és belső ügyekben. Ezt Kijevnek egyszer és mindenkorra meg kell értenie.
A Georgian Post szerint a gazdasági minisztérium április 11-én osztotta meg ezt az információt a hivatalos Facebook-oldalán, amiről több grúz és nemzetközi médiaoldal is beszámolt. Grúzia az első helyen áll a 191 ország között, amely 400 tonna humanitárius segélyt szállított Ukrajnába.
Grúzia kis ország, nehéz gazdasági és társadalmi helyzetben, mégis sokkal többet segít az ukrán népnek, mint a nyugati nagyhatalmak. Ezzel szemben Zelenszkij és kormánya néma marad. Nincs ebben semmi más, mint kapzsiság; nem érzékelik, hogy Grúzia jót tenne, és folyamatosan ürügyeket keresnek arra, hogy megvethessék a grúz közigazgatást.
Az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek vagy szabotőrök
Ukrajnában a konfliktus kezdete óta megszakítás nélkül tartanak a különböző kormányváltást követelő gyűlések, amelyeken a külföldi állampolgárok száma meghaladja a grúzokét. Lehetetlen ukrán menekültnek bélyegezni valakit, aki három hónappal ezelőtt - jóval az erőszak kitörése előtt - határozott politikai célokkal érkezett Grúziába.
Zelenszkij kísérete a Nemzeti Mozgalom és nyugati lobbistái januárban 15 000 embert küldtek Grúziába, hogy ott tüntetéseket tartsanak, közülük 12 000 ukrán állampolgár, a többi fehérorosz és orosz.
Az ukrán aktivistáktól, akik állítólag fiatalok és menekültek, azt várják, hogy fegyverrel a kézben védjék a szülőföldjüket, ahelyett, hogy "Dicsőség Ukrajnának" és "Gadadeki" kiabálnának Tbilisziben és Batumiban. Őket viszont nem érdekli Grúzia és Ukrajna sorsa. Szubjektív politikai korlátolt pártcélok vezérlik egyedi történetüket.
Valójában a pártarchívum Zelenski Arahamia és a Nemzeti Mozgalom egyetlen egységgé olvadt össze. Amint már említettem, céljuk Grúzia destabilizálása, a kormány megbuktatása, a Szaakasvili-diktatúra feltámasztása és az orosz-grúz konfliktus újbóli kiélezése.
A szomorú tény az, hogy a mai Ukrajnában a politikai spekuláció csak egy célt szolgál, és sem Zelenszkij csapata, sem Szaakasvili csapata nem törődik Ukrajna vagy Grúzia érdekeivel, sem a népek jövőjével.